Csaba Királyfi legendája

CSabaAmikor Atilla meghalt, a nyugati népek még jobban reszkettek, mert a fiaitól kezdtek félni. Mert Atillának annyi fia volt, hogy mint egy népet, megse lehetett őket számlálni. Mindenki azt hitte, hogy utána az egyik fia fog uralkodni. De a ravasz német fejedelmek Aladár pártjára álltak, mert ő Krimhilda német fejedelemasszonytól származott.
A hunok Csabát pártolták, aki a görög császár leányának a fia volt. Mind a két fiú uralkodni kezdett, de végül a kard döntött közöttük. Az első ütközetben Csaba győzött. Ekkor azonban Aladár nagy sereget gyűjtött, és Csaba népét Szikambria közelében megtámadta. Két hétig folyt a küzdelem, míg végül Csaba seregét úgy legyőzték és szétszórták, hogy Atilla fiaiból és a hunokból csak nagyon kevesen maradtak meg.
Ebben a csatában, amelyet a hunok Krimhilda csatájának neveztek, rengeteg német vér is elfolyt. Ha a németek nem szégyellnék, és őszintén szólnának róla, elmondhatnák, hogy a Dunából több napon át sem ember, sem állat vizet nem ihatott, mert a folyó Szikambriától egészen Potenciána városáig kiáradt a vértől. Csaba vezér elmenekült a csatából, és tizenötezer hun vitézzel Görögországba vonult. De nem maradt ott sokáig, hanem visszatért rokonaihoz, atyjának népéhez Szittyaországba. Ezenfelül még megmaradt háromezer hun, akik Csigle mezején telepedtek le. Ők azonban annyira féltek a nyugati népek bosszújától, hogy attól fogva magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték, és az ország keleti részére költöztek. A székelyek a hunok utódai, bár származásuk, idegennel nem kevert vérük, szigorú szokásaik és földjeik tekintetében nagyon eltérnek a magyaroktól. A székelyek még nem felejtették el a szittya betűket, botokra felvésve szívesen használják ezeket. Telt-múlt az idő, sírba szállottak a hun vitézek, és már az unokáik hordták a fegyvert, amikor a szomszédos népek nagy sereggel támadtak a székelyekre.Késő éjszakáig folyt a harc, és már-már elveszett a székelység, amikor csoda történt. Az égboltozat Tejútján, amelyet azóta a Hadak Útjának neveznek, egy lovascsapat jelent meg. A csapat élén Csaba királyfi vágtatott, aki a holtak szellemét új csatára vezette. Az égből leszállt csapat az ellenséget elsöpörte, aztán a Hadak Útján némán visszatért a magas égbe.Mindezek után a székelyek híven őrizték az erdélyi határt. Amikor meghallották, hogy a magyarok Szkítiából elindultak, és Pannóniába akarnak letelepedni, nagy örömmel elébük siettek. A találkozásnak a magyarok is megörültek, és Erdély őrzését a székelyekre bízták.

 Egy másik forrás szerint,pedig:

Csaba királyfi a székelyek legendás vezére. Életére vonatkozó megbízható adatokkal nem rendelkezünk, élete a legendák, és mondák ködébe vész. Néhány elmélet szerint nem is egy, hanem legalább három, időben egymástól távol eső személy összemosásából keletkezett. Az egyik legenda szerint a Balkánról vezette Magyarország területére a 3000 fős népet.
A székely nép eredettörténete szorosan kötődik Csaba királyfihoz.

Attila halálát követően Attila két fia között a hatalomért harc kezdődött. A nyugati népek Aladárt támogatták, mert ő egy német fejedelemasszonytól származott (Krimhilda), míg a hunok Csabát támogatták. Véres harc kezdődött a két tábor között, melynek végére Csaba és szövetségesei vereséget szenvedtek. Csaba 15000 hun vitézzel Görögországba, majd Szittyaországba vonult. A harcokban sokan meghaltak, a megmaradt hunok, közel 3000-en Csigle mezején telepedtek le, Csaba királyfi utasítására. Mivel féltek a további támadásoktól, már nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték magukat.

Később szomszédos népek támadtak a székelyekre. Mikor a harc már-már a székelyek vesztét hozta volna, Csaba királyfihoz imádkoztak, és csoda történt. A Hadak Útján (ma Tejút), az égből egy lovascsapat, élén Csaba királyfival, jelent meg. A támadókat elsöpörve megvédte népét, majd visszatért az égbe.

Több elmélet létezik, amely Csaba királyfi személyének azonosítását, létezését kívánja igazolni, illetve cáfolni.

Három személy

A „három személy” elmélet szerint Csaba királyfi legendás személye három ténylegesen élt személy összemosódásából jött létre.

Attila halála (453) után a Hun Birodalom keleti végeire menekült (Levédia, Etelköz). Irnik újjászervezte a Fekete-tenger melléki hunokat. Ez lett a későbbi Onogur (előbolgár) Birodalom alapja.

Isz. 665-ben a támadó kazárok szétverték azt az Onogur Birodalmat, amelyet még Irnik alapított. Kovrat Irnik leszármazottja volt. Az onogur nép ekkor négy részre szakadt, Kovrat kagán négy fia vezetésével. A legkisebbik fiú, Kuber és népe a szövetséges Avar Birodalomba költöztek be, a Kárpát-medencébe 677-ben. Kuber később részt vett az egyik avar trónkövetelő felkelésében, emiatt menekülnie kellett. Mivel édesanyja bizánci hercegnő volt, a Bizánci Birodalomban telepedett le. Kuber beköltözése alkotja László GyulaKettős honfoglalás” elméletének alapjait. Az avarok Kuber népét a Tiszától keletre, a mai Erdély területén telepítették le.

  • Csaba, magyar vezér, valószínűleg a jenő törzs vezetője (X. század)[forrás?]

Egyes kutatóink szerint Zolta halálát követően hatalmi harcok kezdődtek fia, Taksony herceg és Fajsz között. A harcok után a két fél megállapodott a hatalom megosztásáról, viszont Csabának menekülnie kellett, Bizáncban keresett menedéket. A vezér későbbi visszatérésére számítva „Csaba népe” – a jenő törzs, főleg a nők, gyermekek és öregek – menedéket kerestek Békés vármegyében. A korábbi Kuber és Csaba népei összeolvadtak és belőlük alakult ki a későbbi székely nép.

Ismeretes egy mondás a székelyek között: „Akkor gyere haza, mikor Csaba Görögországból!”[2] jelentése: soha.

Moór Elemér nyelvtudósként közelítette meg a témát. Azt vizsgálta, hogy tényleg Csaba vezette-e a székelyeket a Kárpát-medencébe. Tanulmányában hivatkozik Anonymusra, akinél előfordul a „sobamogera” kifejezés, mely egy magyar népcsoportot jelöl. Moór szerint a „soba” megfelel a Csabának. Moór szerint itt „sobamogera” azt jelenti „Csaba népe”.[3]

Kézai Simon krónikájában szintén megemlékezik Csabáról, aki „Chaba”-ként említi a legendás alakot. De megjelenik Aventinus művében is „Schaba”-ként.

Moór szerint ez azt jelenti, hogy bár létező személyről van szó, a Balkánra vetődött magyarokat már nem kellett Csabának vezetnie ahhoz, hogy őket „sobamogerának” nevezzék, Csaba népe ugyanis korábban is elneveződhetett a legendás vezérről.

 

Dümmerth Dezső szerint

Dümmerth Dezső szerint csak a székelyeknél maradt fenn a Csaba-monda, ebből következtetve cáfolja, hogy Csaba Attila hun király egyik fia lett volna. Ugyanakkor azt elismeri, hogy a történeti hagyomány szerint Attila egyik fia visszament Szkítiába.

A népi hagyomány valós magja annyi lehet, hogy Csaba talán egy hun vagy hasonló király legifjabb fia volt, aki Pannóniából bizánci területre ment, s innét nem tért vissza. Szerinte egy hibás királylistán alapuló tévedésről van szó, amikor Álmos vezért – Attilával összekötendő – Csaba leszármazottjának tekintették. Ekkor ugyanis Csabának a VII. században vagy korábban kellett volna élnie.

Az óbolgár királylistákon szintén Attilától eredeztetik az óbolgár kánokat. Dümmerth szerint ebből adódik a bolgár és a hun uralkodók keveredése, valamint ezen népek együttéléséből a Csaba-legendárium megjelenése.

Csaba talán nem volt más, mint Álmos vezér nagybátyja, aki egy óbolgár vezér volt, aki Kuber néven szerepel a krónikákban. Kuber Kuvrat bolgár kán fia volt, míg Kuvrat másik fia, Batbaján, az aki Szkítiába visszavezette az óbolgárokat. Így a magyar hagyomány végül Attila és Kuvrat fiainak sorsát keverte össze Dümmerth szerint.

Györffy György szerint

Csaba vezér szobra a róla elnevezett téren Rákoscsabán, egyben első világháborús emlékmű

Györffy György szerint két történelmi Csaba létezett: egyikük Csaba vezér, aki a 10. század elején népével a Balkánra költözött, a másik pedig Csaba ispán (Ceba), aki a tihanyi alapítólevél szerint 1002-ben István király udvarispánja (nádor) volt. Kézai szerint ez utóbbi Csabától származik az Aba nemzetség – korábban az Abák Edet és Edement vallották ősüknek. [4] Csaba ispán Hont, Pázmány és Orci dux társaságában szerepel a pannonhalmi alapítólevélben. [5] A fenti levezetés szerint Csaba az Aba nemzetséghez tartozhatott; a nemzetség Csaba nevű felmenőjére utal az, hogy 1067 táján Aba fia Péter (Aba Sámuel fia) Csabarákosa (a mai Rákoscsaba) nevű birtokát a százdi apátságnak adta. A zempléni Csobaj, Csabamezeje (a mai Csábóc) szintén az ő birtokuk lehetett. Csaba királyfi legendája mögött, akit Anonymus az Abák ősének mond, ez a Csaba szerepelhetett, aki valószínűleg Aba Sámuel apja volt. A nádori tisztséget később Aba Sámuel is viselte. [6]

Anonymus szerint az Aba nemzetség ősei Ed és Edemen kun vezérek voltak, s unokájuk, Pota volt az, aki a Mátraalján várat építtetett. Pota (Pata) nemzetségéből származott Sámuel király is. Anonymus elbeszélése ellenben hibás, mivel a kunok csak Aba halála után jelentek meg Európában. [7] A „kunok” itt talán a kavarokat jelenthetik. Ugyanakkor Pata nevét viseli a Mátraalján található Gyöngyöspata. Pata minden bizonnyal Aba Sámuelnek az őse lehetett, Taksony vagy Géza fejedelem idejében. [7] A kavar törzsek által lakott terület [8] Magyarországon a Nyitra tágabb környékén, a Vág, a Nyitra és a Garam völgyére kiterjedő területen volt, vagyis Biharországban, amibe beleértendő a későbbi Bihar vármegye területe mellett a Nyírség is, délen a Fehér-Köröstől, északon a Tiszáig terjedő területen. A fekete magyaroké lehetett délen az Al-Duna mellett a Tiszától a Karasig terjedő terület, valamint a későbbi Keve vármegye és Krassó vármegye területe. Ez a három tömb alkotta a trónörökös – dux, „királyfi” – kormányzati területét, a dukátust [9], ahol a Csaba nevű helységek többsége is található.

A 20. században született Székely himnuszban Csaba királyfi személye központi helyen szerepel.

Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen,
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi, csillagösvényen.

 

 

„Itt az ideje, hogy felébredjetek alvásotokból!“ – Csaba királyfi év végi levele
Jó Székelyeim, Kedves Magyarjaim!
Mivel oly sokszor emlegettek mostanság, kénytelen vagyok rovókésemhez nyúlni, illetve evvel az újmódi írásmódszerrel nektek üzenni.
Tudatom először is, hogy sóhajaitok — mikor jövök már vissza a csillagösvényen vágtatva húszezer vitézemmel — rendre fölérkeznek hozzánk ide, Arany Atyácska, más néven a Nagy Hadúr Felső Országába.
Zoom
Mi sem kívánnánk semmit jobban, mint hogy eljöjjön ennek az ideje.
De, ehhez kedves magyarjaim, méltóképp elő kell készülnötök. Szomorúan látjuk, hogy a régi magyar vagy szittya virtus (ami ugyanaz) legtöbbetekből kiveszett. Megdöbbenve figyeljük, hogy népünk nagy többségén a közöny lett úrrá. Szinte be szeretnénk fogni szemünket, amikor látjuk, hogy a hívatlan barna bőrű népség hogyan viselkedik öregjeitekkel, és ti semmit nem tesztek ellene. Mellettetek bántják véreiteket, és ti elfordítjátok szemeiteket. Éjszakánként bemennek megvénült atyáitok, édes anyáitok házaiba, ellopják szegényes kis megélhetésük utolsó zálogait, sokszor meg is ölik őket, teljesen ok nélkül, csak úgy kedvtelésből. Néha még 14 év alatti purdéikat is magukkal viszik, hagy tanuljon a gyerek. És ti csak bámultok, és mentek dolgotok után, mintha ez volna az élet rendje?
Ha Atilla atyám udvarában, illetve vitézei között ilyen előfordult volna, az illetőnek nem lett volna maradása a soraink között. Önként elbujdosott volna, annyira szégyellte volna tettét, illetve tétlenségét a többiek előtt.
Ha nagyfejedelmet, gyulát és egyéb vezetőket mostanság négyévenként választotok, biztos kézzel adtok bizalmat azoknak a simaarcú csirkefogóknak, amelyek nagyobbakat hazudnak, szebbeket ígérnek, és azt sugallják, nektek az égvilágon semmi más dolgotok nem lesz, mint rájuk bízni életeteket, jövőtöket. És nem tudom, miféle vakság vert meg benneteket, de hiába telik el újra és újra az a négy év, és ezek a gyászhuszárok csak rontottak az ország helyzetén, ti újra és újra hatalmat adtok nekik.
Ha a belső őrség szálláshelyét (ti mostanság rendőrőrsnek mondjátok) Hatvanban ordítozva megtámadják a barna bőrűek, és a rendőrök semmit nem tesznek, akkor az ország népének egy emberként kellene azt mondania, elég volt, ez a kormány tovább nem kap bizalmat tőlünk. A rosszarcú milliomos paranoiásról és csapatáról most nem is beszélek, épelméjű magyar — gondolom — nagy ívben elkerüli őket.
Vegyétek észre, jó magyarjaim, hogy senki nem fogja kikaparni helyettetek a gesztenyét, illetve, hogy ezek a vezetők (ti mostanság politikusoknak mondjátok őket) a nyugati fejedelemségek és a talmudisták fizetett pojácái, akik eljátsszák, hogy a ti érdeketekben fáradoznak a nap huszonnégy órájában.
Sok jobb sorsra érdemes honfitársatoktól rendre hallom, hogy milyen igazságtalanság a világ.
„Azok a piszok románok, a szerbek, a szlovákok, az ilyen-olyan németek, az amerikaiak, a cigányok, az oroszok, a zsidók…“ — ezt hallom nap mint nap. Rendben is van, ha elmondjátok véleményeteket azokról, akik galádul bánnak veletek. De ebben merül ki hazafiságotok! Elmondjátok mindennek azokat, akikkel valami bajotok van, aztán lehuppantok két kupa árpalével valami furcsa doboz elé, és ott órákon át mozgóképeket néztek. Ha nagyon megerőltetitek magatokat, hazafias jelvényeket tesztek ki önjáró kocsijaitokra és néha eléneklitek a Székely himnuszt. De ettől aztán végképp el vagytok magatoktól telve.
Cselekedni? Az már túlságosan megerőltető számotokra. Főleg az olyan cselekedetektől ódzkodtok, amelyeknek a legkisebb kockázata is van, amelyek egy cseppnyi kényelmetlenséggel is járhatnak számotokra. Nálunk, a Felső Országban van nemrég ideköltözött poétátok, Ady Bandi, ha jól tudom a nevét. Néha megiszunk egy kupa bort, jól elbeszélgetünk. „Hát nem igazam volt“, — mondta jó múltkorában, — „amikor azt írtam“:
„De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.“
(A Hortobágy poétája)
Meg hogy:
„Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.
Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.“
(Nekünk Mohács kell)
Mi itt fenn összevonjuk szemöldökünket, amikor látjuk, kényelmes életetek miatt, meg hogy mindenféle távoli országba utazhassatok, alkímiai eszközöket, mérgeket használtok, hogy a fiatal anyákban ne foganjon meg az élet, sőt, még kimondani is szörnyű, sokszor meggyilkoljátok a megfogant életet.
Véreim, az élet szent, ha ti ezt megvetitek, előbb-utóbb visszahull rátok a vétek átka. Ugyancsak szent kellene hogy legyen körötökben a családi élet.
Tudom, hogy nagy a szegénység felétek, és óriási a hazugságözön, amely eláraszt benneteket. Soha annyi ellensége nem volt a magyarnak, mint ma. De az egyedül rajtatok múlik, hogy hagyjátok-e a hazugságot eluralkodni szíveteken. Egyedül rajtatok múlik, hajlandók vagytok-e a közönyös többséggel szemben valamit tenni hazátokért.
Fiaim, nehéz idők járnak. Látjuk, hogy munkahelyeiteket elvették, és idegenszívű vezetőitek asszisztáltak ehhez. Persze, hogy most nincsenek munkahelyeitek, mindent külországból kell behoznotok, és csak hitelből tudtok élni. Hát, ha Atilla apám országában valaki csak megemlített volna ilyesmit, azonnal lefejezték volna. Kereskedtünk mi Rusz népével, a rómaiakkal, a perzsákkal. Cobolybőrért íjakat, gabonáért ezüstkupákat. De ez a kereskedés mindig azt jelentette, hogy árut adtunk áruért cserébe. Ti pedig hisztek a mézes-mázos szavaknak, mely szavak elsősorban a talmudisták ajkairól fakadnak. Elhiszitek, hogy jó, vagy legalábbis elkerülhetetlen az eladósodás, a kamatrabszolgaság. Pedig nálunk a hun szállásokon egy 10 éves gyerek is kinevette volna ezt a gondolkodást. Ráadásul ti még azt is eltűrtétek birka módjára, hogy gyáraitokat lerombolják.
Rosszaljuk továbbá azt az általános rendetlenséget, utcai szemetelést, melyet nemcsak eltűrtök, hanem magatok is okoztok. Csóváljuk fejünket, amikor azt látjuk, hogy önjáró kocsijaitokat úgy parkoljátok le, hogy avval másik három ember útját akadályozzátok, mert lusták vagytok pár lépést gyalogolni.
Fiataljaitok amilyen gyorsan csak lehet, hátat fordítanak a hazának, és a nyugati népeket gazdagítják munkájukkal, tudásukkal.
Ifjú emberek! Nem baj, ha elmentek néhány évre világot látni, tanulni, dolgozni. De ha megállapodtok életetekben, házasságot köttök, akkor ezt már újra itthon tegyétek meg! Magyar lányok, magyar fiúk! Igyekezzetek egymás közt megtalálni életre szóló párotokat.
Gyermekeim, tanuljatok a szomszéd népektől, ami az okosságot, sok esetben ravaszságot és főleg a hazaszeretetet illet. Tanuljatok Albi bátyátoktól, aki már évtizedekkel ezelőtt fölismerte, mi húzódik a demokráciásdi, a pártoskodás mögött:
Wass Albert: Ébredj, magyar!
Országodon kufárok osztoznak,
rabtartóid leszármazottjai,
s kik raboltak, öltek, véredet vették,
ma mástól rabolt palotákban élnek.
Szétterelnének száz apróka pártba,
hogy szavazatod feldarabolódjon,
s egy kisebbség, fölzárkózva keményen,
uralkodhasson a többség felett.
Gyermekeid lelkéből már kiöltek
tisztességet, Istent és Hazát.
Volt kínzólegények demokráciára
tanítják ma az unokát.
Szabadságról rikácsol a lopó,
a fosztogató igazságról fecseg,
s aki kifosztott, ma igazságról kesereg.
Albi bátyátok egyébként itt van mellettem, és helyeslőleg bólogat, amikor olvassa soraimat.
A sok fölsorolt tünet csak kifejezője az általános közönynek, életuntságnak. Rázzátok meg tehát magatokat! Itt az ideje, hogy felébredjetek alvásotokból, és nekilássatok a kemény munkának, hogy aztán életetek alkonyán, mielőtt ide felköltöztök, elmondhassátok: ez jó mulatság, férfimunka volt. És ne feledjétek a köztetek élő vitéz költő, Siklósi András tömör összefoglalását:
„A haza mindenek előtt, Isten mindenek fölött.“
Ne feledjétek: ebben a harcban csak magatokra és az égiekre számíthattok. Boldogasszony Anyánk egyébként igen szívesen segítene, csak illő módon kellene hozzá fordulnotok. Kicsit furcsálljuk ugyanis, hogy bármiféle szövetségi rendszertől várjátok sorsotok jobbra fordulását. Természetesen lehet ésszerű és célszerű szövetséget kötnötök, de soha ne feledjétek, ezek csak addig működnek, míg mindkét fél hasznot húz belőle. Végső soron, véreim, egyedül vagytok a világon.
De hogy ne csak rosszat szóljak: ez a Vona gyerek mindannyiunk szívét megmelengeti itt fönn. A nyugati fejedelemségek daliái, akik itt vannak, és akikkel rég megbékéltünk már, elismerőleg szólnak róla: ő Európának szinte egyetlen politikusa, aki nem hajtott fejet a talmudista ármány előtt. A magyar népet pedig dicsérik, hogy Európában egyedül itt van egy mag, amely komoly támogatást nyújt, és parlamenti munkát tesz lehetővé egy olyan mozgalomnak, amely köntörfalazás nélkül kimondja az igazságot. Fáj is ez az ármánynak és az annak zsoldjában álló hatalmaknak.
Tudatom továbbá veletek, hogy Árpád apátoknak, Estván királyotoknak és az összes idefenn lévő magyar vitéznek igen tetszik az, hogy fiataljaitok szervezetten, katonás rendben próbálnak segíteni véreiken, és igyekszenek felhívni a figyelmet a rettenetes közbiztonsági állapotokra.
Nimród ősatyátok, Atilla fejedelem, az összes megholt magyar uralkodó és vitéz nevében ígérem: ha megszívlelitek szavaimat, nem késlekedünk és eljövünk a csillagösvényen.
Addig is markoljátok meg a kardot is, munkát is, de kérjétek mindehhez az Atyaúristen, és az ő Szent fiának, Jézus Krisztusnak áldását, akit mi is imádunk és tisztelünk. Ne tántorítsanak el benneteket a csapások, sokszor olyan irányból, amit el sem tudtatok volna képzelni.
Búcsúzóul ajánlom figyelmetekbe Albi bácsi intését:
Wass Albert: A magyar nemzet hét parancsolata
1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.
2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.
3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.
4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.
5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.
6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.
7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.
Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz!
Eltávozásunk után tizenöt évszázaddal,
az Úr Jézus Krisztus születésének 2014. évében, Álom havának utolsó napján
Csaba
(Följegyezte: Bálint József)
Források:Székelyföld.hu,Kézai Simon,Moór Elemér,Györfy György
Advertisements

Über 1magyarember fekete hun(Árpád, István)

Skytho-germanischer Hunne, Geboren in Ungarn,einen Teil der Kindheit dort verbracht, ich kam in der Zeit des Kommunismus nach Deutschland,auch aus politischen Gründen,da ich deutsche ebenso wie ungarische Wurzeln habe(die Großeltern waren deutsche(Thüringen) Sieldler in Ungarn, da lag es am nächsten nach Deutschland(die 2. Heimat) zu kommen ,als von den Kommies verfolgte deutschstämmige wurden wir zu politischen Flüchtlingen da mein Opa Soldat im 2.WK gegen die jüdischen Bolshevisten war. Ich bin begeisterter Karpfenangler und politisch interessiert von klein auf.Mehr Infos gibt´s öffentlich aus diffamierungs-technischen Gründen übers web nicht.Geht nicht anders , meine Familie und auch meine Person bedürfen des Schutzes im Netz...
Dieser Beitrag wurde unter Magyarország(Ungarn) abgelegt und mit , , , , , , verschlagwortet. Setze ein Lesezeichen auf den Permalink.

Eine Antwort zu Csaba Királyfi legendája

  1. Pingback: Die Magyaren(Ungarn) und ihre Herkunft. Das Leben im Karpatenbecken | 1magyaremberblog

Ich freue mich auf eure Meinungen.../Várom a megjegyzéseket.../Feel free to leave a comment

Trage deine Daten unten ein oder klicke ein Icon um dich einzuloggen:

WordPress.com-Logo

Du kommentierst mit Deinem WordPress.com-Konto. Abmelden / Ändern )

Twitter-Bild

Du kommentierst mit Deinem Twitter-Konto. Abmelden / Ändern )

Facebook-Foto

Du kommentierst mit Deinem Facebook-Konto. Abmelden / Ändern )

Google+ Foto

Du kommentierst mit Deinem Google+-Konto. Abmelden / Ändern )

Verbinde mit %s