Kárpátia Zenneszöveg gyűjtemény Párt1

Hallom az idők szavát

 

  • Hallom az idők szavát

Mely embert és hazát megtiport
Gyökértelenné tett mindent, mi igaz
Hol virág nyílt – most tövis és gaz
S ki egykoron magasra tört, azt most hant fedi
Két lábnyi föld
Megannyi pöröly csapása a magyar megpróbáltatása
De állja ! Állja ez a sírba küldött nemzet
S tudja: vihart arat az, ki szelet vet !
Csendben fenik hozzá a kaszát
Lesz itt még jobb világ
Én hallom az idők szavát !

Hallom az idők szavát
Elindul, ami megállt
A jóslat beteljesül
Minden újra egyesül
óóóó óó óóóó

Keletről nyugatra tart
Kezében lángoló kard
Igazság nyergében ül
Felette angyal repül
óóóó óó óóóó

Ahol a múlt véget ért
A föld és az ég összeér
Száz apró fogaskerék
Egymásba mar, úgy, mint rég
óóóó óó óóó

Hallom az idők szavát
Elindul, ami megállt
A jóslat beteljesül
Minden újra egyesül
óóóó óó óóóó

 

  • Akkor megyek

Akkor megyek, mikor szűz hó esik,
Mikor csend van és félhomály,
Akkor megyek, mert így írták meg,
Ott fenn még hajdanán.

Ref.:

Te most könnyet se ejts,
Nem érdemes,
De ha jó fajta bort töltenél,
Locsolj egy kortyot a földre komám,
S abból tudom majd, hogy szerettél.

2.:

Nem voltam jó, nem voltam rossz,
Azt kaptam mindig ami jár,
És örültem annak, hogy ismertelek,
És ismertél te is talán.

Ref.:

Te most könnyet se ejts,
Nem érdemes,
De ha jó fajta bort töltenél,
Locsolj egy kortyot a földre komám,
S abból tudom majd, hogy szerettél.

3.:

Mindig van még egy utolsó lépés,
Egy utolsó szó, egy hang,
De nem látta, nem hallota ezt már senki,
Olyan lassú volt, olyan halk.

Ref. 3x:

Te most könnyet se ejts,
Nem érdemes,
De ha jó fajta bort töltenél,
Locsolj egy kortyot a földre komám,
S abból tudom majd, hogy szerettél.

 

  •  Ébredj Magyar!

„Hiszek egy Istenben,
Hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Ámen.”

Ércharangok zúgnak;
Ébredj magyar!, Ébredj magyar!, Ébredj magyar!

Úz-tól a Lajtáig;
Egyet akar, egyet akar, egyet akar.

Hogy zászlainkat fújja, tépje a szél,
nevünket zengje az ég.- Héj, héj!

Harsanjon fel újra a vad csata szó!
Ó,ó, hej-hó, hej-hó, hej-hó!

Kárpátok ölelte;
drága haza, drága haza, drága haza.

Nem hagyunk elveszni;
Nem, nem soha, Nem, nem soha, Nem,nem, soha!

Zászlainkat fújja, tépje a szél,
nevünket zengje az ég.- Héj, héj!

Harsanjon fel újra a vad csata szó!
Ó,ó, hej-hó, hej-hó, hej-hó!

Visszaveszünk földet,
erdőt, mezőt, erdőt, mezőt, erdőt, mezőt!

Adjon az Úristen;
hozzá erőt, hozzá erőt, és szebb jövőt!

Zászlainkat fújja, tépje a szél,
nevünket zengje az ég.- Héj, héj!

Harsanjon fel újra a vad csata szó!
Ó,ó!

Ércharangok zúgnak;
Ébredj magyar!, Ébredj magyar!, Ébredj magyar!

Úz-tól a Lajtáig;
Egyet akar, egyet akar, egyet akar.

Hogy zászlainkat fújja, tépje a szél,
nevünket zengje az ég.- Héj, héj!

Harsanjon fel újra a vad csata szó!
Ó,ó, hej-hó, hej-hó, hej-hó,
hej-hó-ó-ó, ó, hej-hó-ó-ó,ó!
hej-hó-ó-ó, ó, hej-hó-ó-ó,ó!

  • Mézeskalác

 Tátongó bombatölcsér,
Szülői házuk helyén.
Így jött Szenteste ’44.

Tízéves sincs és árva,
A légnyomástól kába.
Kevés neki egy Üdvözlégy.

Kilőtt tankok közt sétál,
Kihalt utcák kövén jár.
Ment, míg egy régi bolthoz ért.

Fázott és nem volt pénze,
Sóvárgó szemmel nézte
Az ő kis mézeskalács szívét.

Lelencek közé zárták,
Fejét kopaszra nyírták,
Jéghideg vízben fürdették.

Titokban minden éjjel,
Ágya mellé letérdel.
Imádkozik a kis szívért.

Öt év gyorsan elrepült,
Gyerekből ifjú serdült,
Amikor szélnek eresztették.

Gyalogolt sínek mentén,
Tehervonat tetején.
Ment, míg a régi bolthoz ért.

Mintha csak várta volna
Még Pest ostroma óta
A szív, hogy végre megvegyék.

Levette és csak nézte,
Úgy fogta két kezébe,
Hogy szinte hozzá sem ért.

A szív nem is sejtette,
A fiú hogy szerette.
Vigyázott rá, ne törjön szét.

Ma is egy kis fiókban,
A szív még meg-meg dobban,
De a fiút eltemették.

  • Magyar Baka

Vérzivatarban,

Száz viadalban,
Győztes a honvédsereg!

Láng tengerében,
Mindig az élen,
Nem csügged, nem hátrál meg!

Üvölt a szélbe: Isten nevébe!
És úgy harcol, mint még soha,
Szemben az árral,
Egy szál magában,
Hát így küzd a Magyar baka!

Csikorgó télben,
Fagyban, a jégben,
Nem hagyja el őrhelyit.

Fegyver a hátán,
Úgy áll a vártán,
Az utolsó lehelletig!

Üvölt a szélbe: Isten nevébe!
És úgy harcol, mint még soha,
Szemben az árral,
Egy szál magában,
Hát így küzd a Magyar baka!

Vérzivatarban,
Száz viadalban,
Győztes a honvédsereg!

Láng tengerében,
Mindig az élen,
Nem csügged, nem hátrál meg!

Üvölt a szélbe: Isten nevébe!
És úgy harcol, mint még soha,
Szemben az árral,
Egy szál magában,
Hát így küzd a Magyar baka!
Hát így küzd a Magyar baka!
Hát így küzd a Magyar baka!

 

  • Ha látok csillagot

Ha látok csillagot ragyogni az égen
Látom, amit láttak őseink is régen
Látom az Alföldről hajnalpirkadatkor
Eltűnnni fényüket a látóhatárról

Látom, ha felnézek fenyőrengetegből
Göncölszekér rúdját, Erdély szegletéből
Apró gyertyalángként mutatják az utat
S hazáig vezetik kóborló fiukat

Látom a Tiszának s Murának vizében
Tükröződni fényük vajdasági éjben
Halászok hálóján gyöngysorként csillognak
Mint akik az égről búsan aláhulltak

Látom nagy hegyekről, oly, de oly közelről
Kéznyújtásra vannak palócok földjéről
Mint ezernyi mécses pislákoló fénye
Kigyúl, majd elalszik, estéről estére

Látom tündöklésük Kárpátok aljáról
Ott tekintenek le sötét égboltjáról
Hol szabad tűz mellett vadászok regélnek
S míg egymást hallgatják, ők is fel-felnéznek

Látom sugarukat megtörni a Rábán
Rég kiszolgált malmok korbácsolta fodrán
Őrségi házaknak kicsiny ablakán át
Figyelik a csillag örök vándorlását

 

  • Szárba szökött a Bánáti Búza

 

Szárba szökött a Bánáti búza,
Nincs a földön nála jobb se szebb,
De a határ átvándorolt rajta,
S nem tudja most magyar é vagy szerb,
De a határ átvándorolt rajta,
S nem tudja most magyar é vagy szerb.

Csak azt tudja magyar kéz vetette,
S magyar ima kért reá esőt,
Kapájával az görnyedt felette,
Amikor az első gaz kinőtt,
Kapájával az görnyedt felette,
Amikor az első gaz kinőtt.

Szegény búza mit tehetsz te róla,
Hogy aki néked életet adott,
Nyomorúságos lett annak sorsa,
Csak vetett de nem arathatott,
Nyomorúságos lett annak sorsa,
Csak vetett de nem arathatott.

Így megy ez már évtizedek óta,
De ha majd a rabidő letelt,
És újra magyar lesz a déli róna,
Csak az arat majd aki vetett,
Ha újra magyar lesz a déli róna,
Csak az arat majd aki vetett.

Szárba szökött a Bánáti búza,
Nincs a földön nála jobb se szebb,
Újra magyar lesz déli róna,
És csak az arat aki majd vetett,
Ha újra magyar lesz a déli róna,
Csak az arat majd aki vetett.

 

  • Rongyos Gárda

 

Most dobban a szív, bátran indul a láb,
Érzem a száz éves nyárfa illatát,
Rongyos ruhában, de önkéntesen,
Fel sáncra, fel a végeken!

Ott járnak Sopron fölött,
A füst száll, az ágyú dörög,
Most dobban a szív, bátran indul a láb,
Városon, falvakon át.

Fújják azóta is a Hűség dalát,
A Lővérek visszhangozzák dallamát,
Hogy addig van országod, lágy kenyered,
Ameddig van fegyvered.

Ott járnak Sopron fölött,
A füst száll, az ágyú dörög,
Most dobban a szív, bátran indul a láb,
Városon, falvakon át.

Hány boldog szempár kísérte útjukat?
Nézték a fáradt, de elszánt arcokat,
Újult erővel, mentek tova,
És tették, mit megkövetelt a haza.

Ott járnak Sopron fölött,
A füst száll, az ágyú dörög,
Most dobban a szív, bátran indul a láb,
Városon, falvakon át.

Unokák a sírunk futják,
Ne köszönjék, ne is tudják,
Hogy Isten volt a generális,
Verte börtön is, halál is,
Őutána, vérbe-sárba, menetelt a rongyos gárda,
Őutána, vérbe-sárba, menetelt a rongyos gárda.

  • Ha  majd a nyarunknak vége

 

Ha majd a nyarunknak vége, csendesen szitál a hó,
Lennék még tenéked édes, lennék még tenéked jó.

Csendes kis legénylakásban, az óra búcsúra int,
Kívülről zajlik az utca, hangos az éljen szó kint.

Hallod, hogy fújják a kürtöt, hallod-e a zene szót?
Azt fújják előre, rajta, fújják már a riadót.

Borulj a vállamra kedves, estére másé lehetsz,
Estére indul az ezred, estére én is megyek.

Amikor leszáll az alkony, masíroz az ezredünk,
Csókolj meg mégegyszer édes, ki tudja hová megyünk.

Pislogó távoli tűznél, az ezred pihenni tér,
Nem tud aludni a hadnagy, papírt és ceruzát kér.

Otthon őt valaki várja, úgy hallja valaki sír,
Fejét a kezére hajtja, és aztán csendesen ír.

Másnap a kórházi ágyon, fekszik a hadnagy szegény,
Golyó ment a tüdejébe, életre nincs már remény.

Doktor úr szeretnék írni, magam sem tudom miért,
Szeretnék egy kislányt látni, aki tán nem is enyém.

Doktor úr az égre kérem, adja ki tiszti ruhám,
Nem fekszem többé az ágyon, megvédem magyar hazám.

Nem lehet, mondja az orvos, beteg még a hadnagy úr,
A hadnagy az éj leple alatt, kiszökött a kórházból.

Vége van az ütközetnek, véresen száll le a Nap,
A hadnagy hordágya mellett, imádkozik már a pap.

Biztatja csendesen, halkan, a hadnagy nem hallja már,
A szíve lázasan dobban, s lelke a mennyekbe száll.

Levelet hozott a posta, ami a hadnagyról szólt,
A kapitány elolvasta, azután csendesen szólt.

Írjátok meg a leánynak, ne várja a hadnagyát,
Itt ássák örökös ágyát, itt ásták meg a sírját.

Csendesen leszáll az éjjel, megperdülnek a dobok,
Nem tudja senki, hogy otthon, valaki halkan zokog.

Csendes kis legénylakásban, meghalt egy gyönyörű lány,
Éles tőrt szúrt a szívébe, elment a hadnagy után

 

  • Kraszna Horka

Kraszna horka büszke vára,
Ráborult az éj homálya,

Magas tornyán az őszi szél,
Régmúlt dicsőségről mesél,
Rákóczinak dicső kora,
Nem jön vissza többé soha,

Magas tornyán az őszi szél,
Régmúlt dicsőségről mesél,
Rákóczinak dicső kora,
Nem jön vissza többé soha,

Harcosai rég pihennek,
A bujdosó fejedelemnek,

A toronyból késő este,
Tárogató nem sír messze,
Olyan kihalt, olyan árva,
Kraszna horka büszke vára,

A toronyból késő este,
Tárogató nem sír messze,
Olyan kihalt, olyan árva,
Kraszna horka büszke vára,

Magas tornyán az őszi szél,
Régmúlt dicsőségről mesél,
Rákóczinak dicső kora,
Nem jön vissza többé soha.

 

  • Nyakas a Parasztgazda

Nyakas a parasztgazda, faragatlan fajta.
Kajla bajsza alatt kacag, ha dagad a flaska.
Haj-jaj, ablak alatt dalra fakad, s szakadatlan hajtja,
Ha laza a gatyamadzag, csak kalap van rajta.
Ablak alatt dalra fakad, s szakadatlan hajtja,
Ha laza a gatyamadzag, csak kalap van rajta.

Menyecske tehenet fej gyenge len pendelyben,
De pendelye elfeslett, s fedetlen lett keble.
Hej-hej megszeppent erre egy percre, persze ez lett veszte.
Egy fess levente megleste, s menten leteperte.
Megszeppent erre egy percre, persze ez lett veszte.
Egy fess levente megleste, s menten leteperte.

Iszik kicsit, s így indít biciklizni mindig.
Bíz kicsípik, s viszik is nyírpilisi sittig.
Sír-rí, nincs kis rigli, nincs bilincs, mit civil ki bír nyitni,
Illik ily piciny csínyt így ríttig sittig vinni?
Nincs kis rigli, nincs bilincs, mit civil ki bír nyitni,
Illik ily piciny csínyt így ríttig sittig vinni?

Folyton torkos drótos tót kosropogóst kóstol.
Potyog most sok olcsó gomb, oly komoly gyomortól.
Ó-hóó, ódon hordóból csobogó jó bort mohón kortyol,
No most gondoskodjon doktor módos koporsóról.
Ódon hordóból csobogó jó bort mohón kortyol,
No most gondoskodjon doktor módos koporsóról.(Egy jó hülye szöveg, ha engem kérdezzel)

 

  • Csángó Himnusz

Csángó magyar, csángó magyar,
Mivé lettél csángó magyar?
Ágról szakadt madár vagy te,
Elvettetve, elfeledve.

Egy pusztába telepedtél,
Melyet országnak neveztél,
De se országod, se hazád,
Csak az Úristen gondol rád.

Idegen nyelv beborít, nyom,
Olasz papocskák nyakadon,
Nem tudsz énekelni, gyónni,
Anyád nyelvén imádkozni.
Én Istenem mi lesz velünk?
Gyermekeink, s mi elveszünk!
Melyet apáink őriztek,
Elpusztítják szép nyelvünket!

Halljuk, áll még Magyarország,
Úristenünk, te is megáldd!
Hogy rajtunk könyörüljenek,
Elveszni ne engedjenek.

Mert mi is magyarok vagyunk,
Még Ázsiából szakadtunk.
Úristen, sorsunkon segíts,
Csángó magyart el ne veszítsd!

 

 

Köszi a látogatást, remmélem nem sokára ujra találkozunk itt!

 

Az 1 magyarember

 

Advertisements

Über 1magyarember fekete hun(Árpád, István)

Skytho-germanischer Hunne, Geboren in Ungarn,einen Teil der Kindheit dort verbracht, ich kam in der Zeit des Kommunismus nach Deutschland,auch aus politischen Gründen,da ich deutsche ebenso wie ungarische Wurzeln habe(die Großeltern waren deutsche(Thüringen) Sieldler in Ungarn, da lag es am nächsten nach Deutschland(die 2. Heimat) zu kommen ,als von den Kommies verfolgte deutschstämmige wurden wir zu politischen Flüchtlingen da mein Opa Soldat im 2.WK gegen die jüdischen Bolshevisten war. Ich bin begeisterter Karpfenangler und politisch interessiert von klein auf.Mehr Infos gibt´s öffentlich aus diffamierungs-technischen Gründen übers web nicht.Geht nicht anders , meine Familie und auch meine Person bedürfen des Schutzes im Netz...
Dieser Beitrag wurde unter Allgemein, International, Magyarország(Ungarn), Musik abgelegt und mit , , verschlagwortet. Setze ein Lesezeichen auf den Permalink.

Ich freue mich auf eure Meinungen.../Várom a megjegyzéseket.../Feel free to leave a comment

Trage deine Daten unten ein oder klicke ein Icon um dich einzuloggen:

WordPress.com-Logo

Du kommentierst mit Deinem WordPress.com-Konto. Abmelden / Ändern )

Twitter-Bild

Du kommentierst mit Deinem Twitter-Konto. Abmelden / Ändern )

Facebook-Foto

Du kommentierst mit Deinem Facebook-Konto. Abmelden / Ändern )

Google+ Foto

Du kommentierst mit Deinem Google+-Konto. Abmelden / Ändern )

Verbinde mit %s