Hunyadi János,a nagy törökverő ,Magyarország kormányzója

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hunyadi János
Hunyadi János (Thuróczi-krónika)
Hunyadi János (Thuróczi-krónika)
Magyarország kormányzója
Hivatali idő
14461453
Uralkodó V. László
Előd nem volt
Utód Szilágyi Mihály

Született 1407 (?)
Kolozsvár
Elhunyt 1456. augusztus 11.
(49 évesen)
Zimony
Sírhely Gyulafehérvári székesegyház

Szülei Luxemburgi Zsigmond (?)
Morzsinai Erzsébet (?)
Házastársa Szilágyi Erzsébet
Gyermekei László, Mátyás
Halál oka pestis

Hunyadi János aláírása
Hunyadi János aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hunyadi János témájú médiaállományokat.

Hunyadi János (Kolozsvár, 1407 körül[1]Zimony, 1456. augusztus 11.) 1446 és 1453 között Magyarország kormányzója. Az ország egyik leggazdagabb földesura, kiemelkedő hadvezér, több déli vármegyevezetője, erdélyi vajda.[2] Számos oszmánellenes hadjáratával és a királyság hősies védelmével kiérdemelte a törökverő melléknevet.

Hunyadi-címer, bővített, 1453[3]

Oklevelek általi említése

A család első ismert említése Zsigmond 1409. október 18-án kelt oklevele, amelyben Hunyadi János apjának, Serbe fia Vajknak (Woyk filii Serbe) adományozza Hunyadvárat a birtokaival együtt.[4] Az adománylevél említi Vajk testvéreit, Magast és Radolt (Wo(y)k militi et p(er) eum Magas (e)t Radol), valamint az ugyancsak Radol nevű unokatestvérét.[5] A korabeli források szinte egyöntetűen Hunyadi nemesi, de alacsony származásáról beszélnek. A Cillei-krónika szerint nem „megfelelő nemes”, Jan Długosz szerint „szerény és csekély állapotú”. Ugyanígy vélekedett Aeneas Silvius Piccolomini. A Thuróczi-krónika és Bonfini szerint apja Havasalföldről jött Zsigmond udvarába.[6] Elképzelhető, hogy ez 1395-ben történt, hiszen ekkor járt Zsigmond Havasalföldön, hogy visszasegítse Mircsa vajdát a trónra a törökbarát Vlad ellen.[7]

Anyjáról semmi biztosat nem tudunk. Bonfini szerint előkelő görög családból származott, de azt is állítja, hogy a Corvinusok a Valeriusoktól származnak.[8]

Hunyadi 1409-ben valószínűleg még gyermekkorú volt, amikor először említik nevét a fenti adománylevélben. Alkalmasint jóval fiatalabb, mint az 1386-ban született Kapisztrán János, akit életkorára hivatkozva akart visszatartani egy nehéz ütközettől. Piccolomini, a későbbi II. Piusz pápa is utal a kettőjük között lévő korkülönbségre.[9]

1430 áprilisában minden rang nélkül említik, 1434-ben viszont egy oklevélben Zsigmond a „mi udvari vitézünk”-nek (aulae nostre miles) nevezi.[10] A Németországban a 16. századig fennállt rendszer szerint egy nemesifú 8 éves korában lett apród, 14 éves korában hadapród, 21 évesen, ha kiérdemelte, akkor lovaggá ütötték.[11]

Születési idejét a legtöbb tudományos forrás 1407 körülre teszi,[12][13][14][15][16] mások 1409-es első említését közlik és azt, hogy ekkor még gyerek lehetett, illetve az ekkor 23 éves Kapisztrán Jánosnál jóval fiatalabb.[17]

Elméletek származásáról

  1. Hunyadi János származása vitatott. A román álláspont szerint a család havasalföldi román[13][18] bojárcsalád, míg más álláspont szerint kun származék.[15][19] Apja Sorba fia Vajk,[20] egy havaselvikenéz, anyja Morzsinai Erzsébet volt. A kun származás hívei szerint ellentmond román származásának, hogy a román nemesség akkoriban döntően a még megmaradt kun, besenyő, úz és tatár elemek közül került ki, továbbá a Vajk név egyáltalán nem román hangzású.[21] A román elfogult történetírás szinte egyöntetűen és hangsúlyosan románnak tekinti mind Hunyadi János, mind Mátyás király származását, apja nevét Voicu írásmóddal román névnek tekinti.
  2. Luxemburgi Zsigmond volt az apja, kinek ágyasát, Morzsinai Erzsébetet csak a látszat kedvéért házasították össze Vajkkal, aki nevelőapja lett. Vajkot e tettéért és hallgatásáért a Hunyadi-birtokkal jutalmazta a király, melynek révén rövid idő alatt igen tehetős földesúrrá vált. Az elmélet mellett kiállók hivatkoznak arra, hogy Hunyadinak volt egy ugyancsak János nevű öccse, ilyen névadás pedig csak akkor volt szokásban, ha más apától származott a két testvér. Arra is felhívják a figyelmet, hogy Zsigmond egyik fő bizalmasára, Ozorai Pipóra bizta az ifjú János katonai nevelését, és életének egyik legjelentősebb eseményére a császári koronázására Hunyadi Jánost, nem pedig feleségét és leányát vitte magával Itáliába, bár Hunyadi Milánóban maradt, és nem vett részt Rómában a császárkoronázáson. Zsigmond apaságával magyarázzák I. Mátyásnak, az unokának kitartó igyekezetét a császári korona és természetesen a cseh királyi korona megszerzésére.
  3. Más felfogás szerint „Hunyadi János magyar volt, ízig-vérig magyar, Péternek, a verebélyi vajdának, Erdély egykori alvajdájának fia, – ezt mondják az oklevelek és ezt hitelesíti a címer.[22]
  4. Egy – irodalmi – elképzelés szerint az anyja Mária magyar királynő volt és Luxemburgi Zsigmond az apja. Ennek két változata is van. Az első Pálóczi Horváth Ádám1787-ben Győrött megjelent Hunniás című művében a következőképpen hangzik: „[…] Kapisztrán a következő történetben magyarázza meg a bámuló Hunyadinak származását. – Mária krupa várában, a fogságban szülte őt. A gyermek Hunyadit, Horváthy Jánostól féltve egyik tisztjének »Buthus«-nak adta át, ki feleségének ugyanakkor megszületett gyermekével együtt nevelteti. A zágrábi püspök később Horváthy elől Buthussal együtt Rómába szökteti a gyermeket. Máriával azt a hamis hírt közlik, hogy gyermekét Buthussal együtt a bán szökés közben megölette. Rómában a papok Mária haláláig nevelik a gyermeket. Mária halálának a hírére az ország Zsigmond ellen fordul, ki szorultságában Venczel cseh királynak ígéri a trónöröklés jogát. A pápa az anyjától kapott ismertető gyűrűvel együtt hazaküldi Hunyadit Zsigmondhoz. […] Hunyadi könnyezve hallgatja származásának történetét. Mátyásnak atyai tanácsokat adva meghal.”[23]
  5. Az elképzelés másik változata pedig így szól: Luxemburgi Zsigmond felesége Anjou Mária terhes volt. Egyedül ment el lovagolni, de valahol a budai- erdőben leesett a lóról és kitörte a nyakát, de a gyermek 8 hónapra, koraszülötten világra jött. Nem lehetett tudni, hogy baleset volt vagy gyilkosság. Azt adták hírül mindenkinek, hogy a királynő és a kisbaba halott. A királynőt eltemették, de a kis csecsemőt meg sem keresztelték, pedig ez akkor szokás volt halva született gyermekeknél. Morosini Erzsébet magához vette a gyermeket Zsigmond király tudtával és ezért őt Vajkhoz adta feleségül, akinek úgy vásárolta meg a hallgatását, hogy Hunyad birtokát átadta neki, nehogy tudomást szerezzenek az orgyilkosok az élő trónörökösről.[forrás?]

Élete

Felemelkedése

Katonai pályafutását apródként kezdte, előbb Ozorai Pipó, majd Lazarevics István szerb despota szolgálatában állt, mellettük megismerte a törökök harcmodorát. 1427-től Újlaki László, később Csupor Demeter csapataiban szolgált.

1430 körül kötött házasságot horogszegi Szilágyi Erzsébettel.[24] A házasságból két fiú, László (1431)[25][24] és Mátyás (1443) született.

1430-ban Zsigmond király szolgálatába lépett. A királyt elkísérte Itáliába, 1431 októberétől 1433 őszéig bizonyíthatóan Milánóban tartózkodott Filippo Maria Visconti milánói herceg udvarában.[26] Itt megismerte a kor egyik legfejlettebb zsoldos hadseregét, a condottieri haderőt is. Megismerve a kor legfejlettebb hadművészeteit (huszita, condottieri) és a török harcmodort, ezeket ötvözve tudott jelentős sikereket elérni a török ellen.

Mivel tehát két évig Milánóban élt a hercegnél, nem vehetett részt 1433. május 31-énRómában Zsigmondnak német-római császárrá történt koronázásán.

1433-tól udvari lovag[27]1434-ben Bázelbe, majd Csehországba is elkísérte a császárt, és részt vett a huszita háborúkban. Az itt szerzett tapasztalatokat később a török elleni harcaiban is kamatoztatta.

Idővel a királyi tanácsban is helyet kapott. 1439-től szörényi bán, majd 1441-től erdélyi vajda és temesiispán lett.

Albert király halála után Ulászló megválasztásáért harcolt. A lovagkirály bizalmasa lett, s uralma elején Újlaki Miklóssal együtt látta el a török határ védelmét.

Törökellenes harcai

A várnai csata (Martin BielskiLengyel Krónika)

1441-ben megzabolázta a Rácországban dúló törököket és Szendrőnél megverte Isák (Iszhák) béget. 1442-ben hatalmas török had zúdult Erdélyre. Mezid bég a törökök vezére arra számított, hogy a magyarok nem képesek egy hirtelen támadást elhárítani. Marosszentimrénél Hunyadi vereséget szenvedett, de utána eredt, és egymás után több ragyogó győzelmet aratott a törökök felett: először Nagyszeben közelében, majd a Vaskapunál, a Jalomica felső folyásánál.

Életcéljának tekintette hazája védelmét és az oszmán hatalom összezúzását.

1443. július 22-én Hunyadi vezetésével[28] és Ulászló király részvételével indult meg a balkáni hosszú hadjárat, melynek során több ütközetben verték meg a velük szemben álló törököket.

A sorozatos győzelmek azt a reményt keltették, hogy a törököt ki lehet verni Európából. Háborút sürgetett a balkáni hadjárat után is.

1444-ben a várnai csatábanVlad Dracul havasalföldi vajda elfogta, és csak a nádor háborús fenyegetésére bocsátotta szabadon. 1445-ben Hunyadi Jánost az öt főkapitány egyikévé, az országos tanács tagjává, 1446. június 5-én pedig már kormányzóvá választották. 1447 szeptemberében Buda vára is Hunyadié lehetett. 1448 februárjában hercegi címet kapott, de ezt soha nem használta.

1448-ban, győzelmi sorozata után, a vesztes rigómezei ütközet után Brankovics György szerb despota kezei közé került, ahonnan csak megalázó feltételek árán bocsátották szabadon (az országos tanács – Hunyadiért semmi áldozatot nem sajnálva – 100 000 arany váltságdíjon felül visszaadták neki többek között a magyar kézen lévő szerb várakat is). Ekkor már negyvenezres serege volt.

Hazatérve, Hunyadi az ország erőinek egyesítését és a központi hatalom megerősítését tűzte ki célul, ebben a törekvésében Vitéz János volt segítségére.

1450-ben a császárral kötött egyezményben Hunyadi kénytelen volt elismerni V. László trónigényét.

1453-ban az országgyűlésen lemondott kormányzói tisztjéről, de országos főkapitányi tisztét és temesi ispánságát megtartotta. Szolgálatai elismeréseképpen a király Beszterce vármegyeörökös főispánjává, grófjává tette és címerét kibővítette az ún. besztercei oroszlánokkal.

1454-ben Krusevácnál Feriz bég seregét verte tönkre, s javaslatot tett egy százezer harcosból álló sereg szervezésére és a török Európából való kiűzésére, de nem nyert támogatókra.

Nándorfehérvár

A nándorfehérvári csata

1456-ban a török megindult, és ostrom alá vette Nándorfehérvárt.

1456. július 21–22-én Hunyadi János saját seregével – köztük 200 hajóval – és a Kapisztrán János által toborzott parasztokból álló keresztesekkel fényes győzelmet aratott a szultán többszörös túlerőben lévő seregén.

Elterjedt vélekedés szerint ez a győzelem Európában is visszhangra talált, s a nagy diadal tiszteletére azóta minden délben, Európa szerte meghúzzák a harangokat, azonban a déli harangszó elrendelése szűk egy hónappal megelőzi Hunyadi győzelmét. A győzelem emlékére vezette be III. Kallixtusz pápa az Urunk színeváltozása ünnepet az egész egyházban.

Hunyadi nem sokkal élte túl győzelmét, Kapisztrán Jánossal együtt áldozatául esett a táborukban kitört pestisjárványnak. 1456. augusztus 11-én Zimonyban halt meg.

Gyulafehérváron a Szent Mihály-székesegyházban temették el.

Emlékezete

Pátzay Pál: Hunyadi János szobra Pécs főterén

Emlékét számos utca és tér neve őrzi (például Budapest I. kerületében). Szobra áll a millenniumi emlékművönBudapest XIV. kerületében, továbbá nevezetes lovasszobra van Pécsett. Várna városának egyik körútját róla nevezték el (Bulevard Yan Huniadi). Minden évben május 21-én, a Honvédelem Napján adják át a róla elnevezett Hunyadi János-díjat.

A szépirodalomban

  • Kisfaludy Sándor: Hunyadi János (dráma)
  • Czuczor Gergely: Hunyadi (vers)
  • Darvas József: A törökverő (regény, Bp., 1938)
  • Hegedüs Géza: Hunyadi János (regény, 1948)
  • Hunyady József: Hollós vitéz (regény, 1957)
  • Komjáthy István: Hunyadi (elbeszélő költemény, Bp., 1951)
  • Hollós Korvin Lajos: Hunyadi (dráma, Bp., 1956)
  • Bán Mór: Hunyadi – A hajnalcsillag fénye (regény, 2008)
  • Bán Mór: Hunyadi – Az üstökös lángja (regény, 2009)
  • Bán Mór: Hunyadi – A csillagösvény hídja (regény, 2009)
  • Bán Mór: Hunyadi – A hadak villáma (regény, 2010)
  • Bán Mór: Hunyadi – A mennydörgés kapuja (regény, 2011)
  • Bán Mór: Hunyadi – A Holló háborúja (regény, 2013)
  • Arany János: Szibinyáni Jank (vers, 1855. április)[29]

 

Hunyadi János élete

/Harmat Árpád Péter/

 

Hunyadi János (1407-1456) egyike a magyar történelem heroikusan bemutatott, nagy hőstetteket végrehajtott alakjainak, aki igazi dicsőséget hozva hazájának, valóban öregbítette a magyarság hírnevét Európában. És ez még akkor is igaz, ha hozzá kell tegyük: Hunyadi János koránt sem volt gáncs nélküli, feddhetetlen lovag. Hazája érdekeinek szolgálatán túl serényen szolgálta saját (és családja) érdekeit is. Folyamatosan bővítette birtokait, és óriási vagyont halomozott fel különböző pozíciói segítségével. Ám ha egyenleget kell vonnunk, a mérleg egyértelmű: Hunyadi János sokat tett a magyarságért. Személyében valódi hőst tisztelhetünk, aki a legtöbbet áldozta hazájáért: az életét. Egyszerű határon túli kun vagy román köznemesi, azaz kenéz család sarjaként látta meg a napvilágot, (származása mind a mai napig vitatott, erről bővebben később) ám saját bátorságának és vitézségének köszönhetően már 23 évesen Zsigmond császár katonája, majd tisztje végül 32 évesen az ország egyik zászlós ura (szörényi bán) lehetett. Mivel támogatta I. Ulászló trónra kerülését eljutott a legmagasabb méltóságokba is (erdélyi vajda lett), a király halála után pedig az ország kormányzójává választották! Sorozatos győzelmeket aratott a törökök felett, bár persze néhány vereség is tarkította pályafutását. Élete legnagyobb tettének Nándorfehérvár megvédését tekintik 1456-ban. Hunyadi János egyike legnagyobb hőseinknek, és élete egy korszak szimbóluma!

Hunyadi János származása és fiatalsága

Hunyadi János származása vitatott. Az egyik mai történész álláspont szerint apja Vajk, egy román bojárcsalád leszármazottja volt, a másik felfogás szerint egy kun kenéz dinasztia utódját tisztelhetjük benne. Minden esetre a román származásnak ellent mond az a tény, hogy a román nemesség akkoriban döntően a még megmaradt kun, besenyő, úz és tatár elemek közül került ki, továbbá a Vajk név egyáltalán nem román hangzású. Egészen fiatalon elhagyta szülőföldjét Havasalföldet és megkezdte katonai pályafutását mégpedig apródként! Előbb Ozorai Pipó, majd Lazarevics István szerb despota szolgálatában állt, mellettük találkozott először a törökök harcmodorral. Közben 1427-től Újlaki László, majd Csupor Demeter csapataiban is szolgált. Később 23 évesen, 1430 körül kötött házasságot Horogszegi Szilágyi Erzsébettel. A házasságból két fiú, László (1431) és Mátyás (1443) született. Még házasságkötése évében, azaz 23 évesen Zsigmond király szolgálatába lépett, és vitézségének, testi erejének illetve bátorságának köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán! A Zsigmond szolgálatában eltöltött hét év alatt előbb Itáliában majd Csehországban – a huszita harcokban – megismerhette a kor legfejlettebb hadművészeteit a huszita, a condottieri és a török harcmodort! A császár környezete hamar felfigyelt a legendásan küzdő fiatalemberre és beválasztották a királyi tanácsba. A nagy társadalmi előrelépést 1439 hozta el számára, amikor alig 32 évesen az ország egyik zászlósurává léptették elő mégpedig azzal, hogy ebben az évben szörényi bán lehetett!

Hunyadi János felemelkedése az országnagyok közé

Miközben Hunyadi János fokozatosan emelkedett a katonai és társadalmi ranglétrán, fontos változások történetek az ország történetében is. Mivel Zsigmond királynak nem volt fiúgyermeke, ezért Erzsébet lányának a férjét, Habsburg Albertet jelölte utódául, aki csak komoly engedmények árán tudta megnyerni a bárók bizalmát. Albert nem tartotta be ígéretei, ezért a magyar nemesek és a bárók országgyűlést kiharcolva (1439) nyíltan felléptek a király ellen. Ez a kényszerítő erejű nemesi fellépés lett a magyar rendiség kialakulásának kezdő eseménye. Albert földadományokkal kenyerezte le a bárókat, így a királyi birtokok nagysága alig lett nagyobb mint a legnagyobb bárói birtokok. A viszálykodás alatt a törökök elfoglalták Szerbiát, és az ellenük induló magyar hadsereg vérhasjárvány miatt feloszlott és a király is meghalt.

I. Habsburg Albert halála után (1439. október 27) Magyarországon két jelentős nemesi párt alakult ki: az egyik a Habsburg-párt volt, a főnemesség többségének részvételével, a másik pedig  a Jagello párt a köznemesség támogatásával. A Habsburg párt I. Albert még meg sem született fiát – a későbbi V. Lászlót – akarta a magyar trónra ültetni, míg a Jagelló párti köznemesség a 15 éves, de már a lengyel királyi trónon ülő így a törökkel szemben vélhetően nagyobb erőt képviselő és a pápa által is pártfogolt Jagelló Ulászlót támogatta. (A főnemesek közül Jagelló pártiak voltak az Újlakiak, Rozgonyiak, a Héderváriak és a Pálóczyak.) Elsőként a Habsburg párt tett döntő lépést, mivel azon idő alatt, amíg a nemesség az 1440 januári országgyűlésen Ulászlót választotta meg királlyá, addig ők már sietve meg is koronázták – 1440 május 15-én (Székesfehérváron a Szent Koronával) – a mindössze 3 hónapos, 1440 február 22-én Komáromban megszületett V. Lászlót. A szertartáson jelen volt V. László két legfőbb támogatója: Garai László és Cillei Ulrik, a ceremónia után pedig III. Frigyes császár is támogatásáról biztosította a csecsemő királyt. (A Német-Római császár Bécsben oltalmába is vette a gyermeket.) Ugyancsak a Habsburg táborhoz csatlakozott Jan Giskra cseh zsoldosvezér is, aki 1440-ben már Észak-Magyarország tekintélyes részét uralma alatt tartotta, és tízezer fős hadserege a Habsburg tábor fegyveres erejének legjelentősebb részét alkotta. A nemesség azonban gyorsan kimondta a Habsburg koronázás érvénytelenségét, és egy alkalmi koronával 1440 július 7-én szintén megkoronázták I. Ulászlót. Ugyanakkor Ulászló királyságát feltételekhez kötötték, melyek szerint uralkodása alatt vissza kellett adnia Magyarországnak a még Zsigmond által elzálogosított szepességi városokat, védelmeznie kellett a hazát a töröktől, továbbá feleségül kellett vennie Luxemburgi Erzsébet királynét. Mivel Magyarországnak két megkoronázott királya volt, a két párt közt 1440-ben kitört a polgárháború.

Az V. László és I. Ulászló hívei között zajló belháború 1440-ben kezdődött és – a közben megkötött béke ellenére – gyakorlatilag csak Ulászló halálával ért véget (1444). A harcok kezdetén Giskra északi hadműveleteivel gyakorlatilag elvágták Ulászló kapcsolatát Lengyelországgal, így kezdetekben a Habsburg párt állt győzelemre. Ám ekkor felbukkant a XV. századi magyar történelem legtehetségesebb hadvezére Hunyadi János, és a Jagelló párthoz csatlakozva fordított a háború menetén. A belháború egyetlen jelentős csatájában 1441. január elején Bátaszék mellett a Jagello párti sereget már Hunyadi János vezette, és meglepetésre döntő nagy győzelmet aratott Garai László serege felett. A győzelemért óriási birtok jutalmakat kapott, és Újlakival közösen ekkor lett  erdélyi vajda, temesi bán, és nándorfehérvári főkapitány. Ulászló hívei ezután kisebb ütközetekben fokozatosan szorították vissza a Habsburg-barát erőket, csak Giskra erőit nem sikerült kiszorítani felső-magyarországi állásaikból. Mivel az elhúzódó harcok nem hoztak eredményt, a felek 1442. december 14-én békét kötöttek. A fegyverszünet megkötése után öt nappal Erzsébet királyné meghalt.

Törökellenes harcok I. Ulászló oldalán

Koronázási esküjét betartva I. Ulászlónak a belső uralmának megszilárdítása után a török ellen kellett harcot viselnie, ám ebben már nagy segítségére volt Hunyadi. A nagy törökverő vajda 1441-ben megzabolázta a Rácországban (Szerbia) dúló törököket és Szendrőnél megverte Isák (Iszhák) bég seregét is. Később, 1442-ben egymás után több ragyogó győzelmet aratott a törököket vezető Mezid bég felett! Bár Marosszentimrénél március 18-án kisebb vereséget szenvedett (itt esett el az a Lépes György püspök is, akinek népnyúzó adói miatt korábban véres parasztfelkelés rázta meg Erdélyt), ám   Nagyszebent felmentette és hét nappal később a szebeni csatában 1442 március 25-én fényes diadalt aratott. A török bég a csata előtt úgy gondolta, ha sikerül meggyilkoltatnia Hunyadit, a győzelem az ölébe hullik majd. Mezid balszerencséjére azonban Hunyadi János tudomást szerzett erről a tervről, a kapott információt pedig később fel is használta az oszmánok ellen. Az 1442. március 25-i ütközet előtt a vajda egy fiatal nemesnek, Kemény Simonnak adta fegyverét és páncélját, majd a bátor önkéntest – természetesen erős fegyveres kísérettel – jól látható pozícióba állította, miközben ő maga a tartalékos nehézlovasok élére került. A Szeben melletti síkon vívott csata aztán Hunyadi János várakozásai szerint alakult, ugyanis a rohamra induló oszmánok valóban a vajda páncéljában küzdő Kemény Simon ellen törtek, akit még a mellé rendelt 500 kiváló katona sem tudott megmenteni. Az önfeláldozó vitéz végül hősi halált halt, a törökök pedig már-már örömujjongásban törtek ki, ám váratlanul tudatosult bennük, hogy Hunyadi rútul becsapta őket: míg ők a díszes páncélt viselő férfi elpusztítására törtek, a valódi hadvezér elfoglalta az oszmán tábort és bekerítette az ellenséges erőket. Mezid serege halálos kelepcébe került, melyből csak a katonák egy része és a bég egyik alvezére tudott megmenekülni. A későbbi történetírók szerint az 1442. március 25-én vívott szebeni csatában 20 000 török lelte halálát. Az elesettek között volt maga Mezid bég is, akinek a fejét Hunyadi később a Marosszentimrénél elhunyt Lépes György holttestére cserélte. A győzelemnek hála Erdély megszabadult a török fosztogatóktól, a két vajda azonban nem sokáig örülhetett a győzelemnek, ugyanis Sehabeddin ruméliai beglerbég hamarosan újabb hadjáratot indított Magyarország ellen. Hunyadi János 1442 júliusában, a Vaskapu-szoros mellett aztán ezt a török sereget is tönkreverte.

Hunyadi innentől kezdve életcéljának tekintette hazája védelmét és az oszmán hatalom összezúzását. 1443 őszén a mindössze 19 éves Ulászló és Hunyadi együtt vezette azt a sikeres hadjáratot, amelyet a történetírás hosszú hadjáratnak nevez, s amelyben a győztes hadak Szófiáig jutottak. A jelentős győzelmek felébresztették a törökök elleni döntő csapás reményét is, ugyanakkor a törökök már békére vágytak. II. Murád szultán  megrettent Hunyadi sikereitől, és kezdeményezésére 1444. június 12-én megszületett a drinápolyi béke. (Természetesen a történelemben több drinápolyi béke is volt, a legnevezetesebb 1568-ban.) A békét két hónappal később egy részletesebb szerződésben is megújították előbb Szegeden 1444 augusztus 1-én, majd Váradon augusztus 15-én, így ez a szerződés a szegedi-váradi béke nevet kapta.  Ebben  a szultánnak le kellett mondania a szerbiai várakról, és 100 ezer arany hadisarcról, viszont 10 évre szóló ígéretet kapott a magyaroktól arra vonatkozóan, hogy nem támadják meg balkáni területeit. A békekötés alatt azonban 1444 augusztus 4-én Szegeden I. Ulászlót és Hunyadit titokban felkereste Cesarini bíboros, pápai követ, és ígéretüket vette arról, hogy nem fogják betartani a 10 éves békét, sőt hamarosan támadást indítanak a Török Birodalom ellen. [Az 1444 nyarán született váradi békéről és a béke megszegésére vonatkozó – pápának tett – esküről Engel Pál történész nevéhez fűződik az egyik legrészletesebb feldolgozás: „A szegedi eskü és a váradi béke: Adalék az 1444. év eseménytörténetéhez. Engel Pál (1984) – In: FS Mályusz Elemér (1984)“]

Tehát a magyar nemesség, a keresztény Európa és a pápa nyomására a király a harcok folytatása és a béke megszegése mellett döntve, 1444 szeptember 22-én megindította elhamarkodott és végzetes hadjáratát a Török Birodalom szíve felé törve. Az új hadjárathoz Ulászló számára a pápa közvetítésével itáliai segítséget is ígértek, méghozzá azt, hogy egy hajóhad révén meggátolják a török erősítések átkelését a Boszporuszon. A magyar sereg egészen a Fekete-tenger partján fekvő Várnáig hatolt, ám az itt megvívott vesztes csatában a 20 éves király meggondolatlanul a janicsár gyalogságra támadt, mely elszigetelte csapataitól és megölte az uralkodót. Ugyancsak a vereség egyik oka volt, hogy a beígért keresztény hajóhad cserbenhagyta a magyarokat, és nem gátolta meg a török főerők átkelését a Boszporuszon. A várnai vereséget követően, a hazafelé úton fogságba esett maga Hunyadi is, amikor Vlad havasalföldi vajda katonái lefogták a tehetetlen főurat. (Később a nádor háborús fenyegetéseinek hatására a havasalföldiek végül hazaengedték a megtört nagyvezért.) I. Ulászló halálával megnyílt az út a Habsburg párt előtt, hogy a még 3 hónaposan megkoronázott, és azóta 4 éves korban járó V. Lászlót emeljék Magyarország trónjára.

Hunyadi János kormányzóként (1446-1453)

Az 1444. november 10-i várnai csata után majdnem kétéves interregnum következett, ugyanis nem lehetett biztosan tudni, hogy I. Ulászló valóban elesett-e, vagy túlélte a vesztes csatát. Végül az 1446. áprilisi országgyűlésen döntés született, hogy amennyiben a király május 30-ig nem tér haza, a gyermek Lászlót a magyar rendek királyuknak ismerik el. Mivel Ulászlóról a jelzett időpontig sem érkezett hír, így halottnak nyilvánították, és a rákosi országgyűlés V. Lászlót választotta királlyá. (Közben az I. Ulászló személyében szintén királyukat vesztett csehek Podjebrád Györgyöt régensükké emelték.)

Az országnak hiába volt azonban újra királya, az uralkodó mindössze 4 éves volt, ráadásul III. Frigyes sem volt átadni a magyar rendeknek. A török elleni harcok idején azonban szükség volt egy vezetőre, így a magyar országgyűlés előbb 7 főkapitányt választott a harcok és az ország vezetésére, majd 1446. június 5-én Hunyadi Jánost egy személyben kormányzóvá emelte, V. László nagykorúságáig. (Végül 1453-ig, V. László 13 éves koráig töltötte be a tisztséget) Sajátos módon török és német ellenes harcai kormányzói megbízatását megelőzően voltak a sikeresebbek. Bár 1447 szeptemberében birtokba vette Buda várát, és 1448 februárjában hercegi címet is kapott, az ország egyesítésére, és a III. Frigyes jogtalanul bitorolt területeinek visszaszerzésére tett kísérletei kudarcot vallottak. A nyugati határszél Győr sikeres visszavétele ellenére maradt a császár kezén, a Felvidéket továbbra is Giskra birtokolta és a horvát területek is maradtak a Cillei család kezén. Kormányzósága harmadik évében, 1448-ban eleget próbált tenni a vele szemben támasztott igényeknek és jelentős török elleni hadjáratot indított Szerbiába.

A hadjáratra jó alkalmat adott Kasztrióta György albán fejedelem (más néven Szkander bég) által vezetett török ellenes felkelés, mivel a délre törő magyar és lázadó albán seregek együttesen már a siker reményében szállhattak szembe az oszmánokkal. A tervezett hadjárat sikerét vetítette előre az is, hogy Havasalföld élén végre baráti vajda állt, aki jelentős román segédcsapatokat ígért Hunyadinak. Mivel a szerbek vezetője Barankovics György is támogatást ígért a magyaroknak, minden azt sugallta: küszöbön áll a török kiűzése a Balkánról. Ám a várva várt siker elmaradt, mivel az 1448-ban megindult hadjáratot látszólag támogató szerb fejedelem (Barankovics György) a beárulta a szultánnak a magyar támadást. Az árulás következtében a második rigómezei csata (1448 október 16) nagy magyar vereséggel zárult, és az albánokkal tervezett egyesülés is meghiúsult. A tragédiát tetézte, hogy a csata után Hunyadi a szerbek fogja lett, és csak súlyos feltételek mellett voltak hajlandóak elengedni. (Hunyadinak át kellett adnia egyes szerbiai várakat, magyarországi birtokokat, a magyar országgyűlésnek 100 ezer arany váltságdíjat kellett fizetnie, és Hunyadinak el kellett jegyeznie egy Cillei lányt.) Hazatérése után, 1453-ban az országgyűlésen lemondott kormányzói tisztségéről, és az ország tényleges irányítását átengedte a közben 13 évesre cseperedett V. Lászlónak és a Habsburg pártnak. Hunyadi János, lemondása ellenére is az ország leghatalmasabb főura maradt, hiszen az ő kezén voltak a legnagyobb földesúri birtokok, és a főkapitányi rangja mellett továbbra is szlavón bán, temesi ispán maradt illetve a déli területek, köztük Nándorfehérvár ura. A magyar nemesség továbbra is két táborra oszlott, csak most a Habsburg párttal szemben álló tábort nem a Jagelló pártnak, hanem Hunyadi pártnak hívták. A két tábor 1453-ban átmeneti békét kötött, amikor a két párt vezetői, – Cillei Ulrik és Hunyadi János – megegyeztek abban, hogy a továbbiakban nem támadják egymást. Az alku megpecsételéseként Hunyadi egyik fiát Mátyást Prágába küldte a király és Cillei udvarába, míg Cillei a leányát Erzsébetet Vajdahunyadra menesztette. (Két évvel később, 1455-ben Hunyadi egyik fia Mátyás már horvát bán és temesi ispán lett.)

A nándorfehérvári diadal (1456 július 4-22)

A rigómezei török győzelem után, 1451-ben a Török Birodalom élére II. Mehmed szultán került, akinek első dolga Bizánc városának régóta húzódó bevétele volt. Miután 1453-ra végre bevette a hatalmas várost a bizánci császárok utódának tekintette magát és birodalmát Európa és Ázsia legnagyobb hatalmává kívánta fejleszteni. A további európai terjeszkedés első lépéseként 1454-ben megszállta a Szerb Királyság nagy részét, és birtokba vette az ottani gazdag ezüstbányákat. Hunyadi János még ebben az évben kísérletet tett az elvesztett területek visszafoglalására, de nem járt sikerrel. A már 1427 óta két nagyhatalom között őrlődő szerb despota, Brankovics György Magyarországra menekült, és kénytelen volt innen figyelemmel kísérni országa bekebelezését. A törökök gyorsan megszilárdították helyzetüket Szerbiában, és 1456-ban a – már a korabeli szóhasználatban is – Magyarország kulcsának tartott Nándorfehérvár (napjainkban Belgrád, Szerbia) elfoglalására készültek.

Az új szultán hatalomra kerülésével párhuzamosan a keresztény egyház élére is új vezető került 1455. április 8-án Alfonso Borgia, volt valenciai püspök személyében. Az új egyházfő III. Callixtus néven kezdte meg pontifikátusát, és rögtön átérezte a török terjeszkedésben jelentkező veszélyt. Ám 1456 tavaszán már tisztában volt vele, hogy a nyugati uralkodóktól egyetlen katonát sem remélhet, ugyanekkor Magyarországról riasztó hírek érkeztek a török hadsereg méreteiről és arról, hogy Hunyadi János hajlandó békét kötni és ezt a sereget Itália felé átengedni. A pápa nem tudta, hogy a hírek valótlanok és ebben a helyzetben – végső kétségbeesésében égi segítségért fohászkodva – adta ki 1456. június 29-én – három héttel a nándorfehérvári csata előtt – Bulla orationum (Imabulla) nevezetű rendeletét, amelyben elrendelte, hogy a kereszténység valamennyi templomában a szokásos reggeli és esti harangszó között „déltájban” háromszor kongassák meg a harangokat, „jel adassék minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a török ellen harcolnak”. A déli harangszó tehát – ekkor még – nem a diadalt, hanem a végveszélyt, a keresztes eszme végső csődjét hirdette. Az egyház részéről azonban Juan Carvajal spanyol bíboros és Kapisztrán János mégis tudott segítséget nyújtani, amikor értesülve a Nándorfehérvárt fenyegető török veszélyről, kereszteseket indultak toborozni a parasztság körében. (1456 nyarára 18 ezres sereget tudott összegyűjteni.)

Közben a magyar nemesség is próbálta megtenni a szükséges előkészületeket, ám a belső ellentétek és Hunyadi túlzott hatalmától való félelem miatt csupán csekély eredmények születtek. Az eredmények közé tartozott, hogy az 1455-ös rendi országgyűlés megerősítette Hunyadi Jánost főkapitányi tisztségében, és  portánként egy arany hadiadót vetett ki, továbbá száz portánként négy lovas és két gyalogos kiállítását rendelte el. A gyűlés ígéretet tett a bárók, nemesek és főpapok személyes hadba vonulására, azonban a magyar főurak jelentős része túlzottnak tartotta a főkapitány hatalmát és azt akár egy kulcsfontosságú végvár elvesztése árán is gyengíteni igyekezett. Így végül a törökkel szemben csupán három erő tudott szembeszállni: Hunyadi saját költségen felszerelt hada, Kapisztrán György keresztes serege, és Kórógyi János macsói bánnak – Hunyadi szövetségesének – a katonasága. A török sereg 1456. május elején indult a közel ezer kilométeres útra. A felvonuló had létszámát a korabeli szemtanúk legalább százötvenezresre becsülték, így a teljes létszámot tekintve a török hadsereg közel kétszeres, a reguláris erőket tekintve közel háromszoros túlerőben volt. A vár élére Hunyadi a csata előtt sógorát Szilágyi Mihályt nevezte ki.

A törökök július elején értek a vár alá, az ostrom július 4-én kezdődött. A földsáncokba helyezett tüzérség – huszonhét ostromágyú, hét mozsár és több száz kisebb ágyú – kezdte meg ekkor a vár rombolását. Eközben a török hajóhad parancsnoka, Baltoglu admirális parancsot kapott, hogy akadályozza meg, hogy a várba vízi úton erősítés jusson. Baltoglu a rendelkezésére álló kétszáz hajót összeláncoltatta és Zimony fölött a Dunát teljes szélességében lezárta. Így a magyar felmentő sereg első feladata így a dunai hajózár áttörése volt. Ennek sikere hozta el a csata fordulópontját. A vízi út szabaddá tétele után Hunyadi mindenekelőtt élelmet szállíttatott a kiéheztetett helyőrségnek, majd seregét két részre osztotta. A keresztesek Kapisztrán vezetése alatt a Száva bal partján letáboroztak, Hunyadi saját serege élén pedig csatlakozott a vár védőihez. A török ekkor, július 21-én kiadta a parancsot a döntő rohamra. Éjfél után a harc már a vár külső falai körül folyt, amelyen ekkor már öt török zászló lobogott. A szultán pasaságot és jutalmat ígért harcosainak a lobogó kitűzéséért és a magyarok ezt természetesen igyekeztek megakadályozni. Dugovics Titusz, Hunyadi János veterán harcosa ekkor vitte végbe hőstettét, mellyel az önfeláldozó magyar katona jelképévé vált. (Történelmileg vélhetően több katona alakja testesül meg a fiktív Dugovics alakjában.) Az ütközet végül magyar győzelemmel végződött, július 22-én reggelre az utolsó törököt is kiszorították a városból.

Ezt követően viszont a keresztesek önálló akcióba kezdtek átkeltek a Száván, és elfoglaltak egy dombot az anatóliai hadtest közelében. A szultán a ruméliai lovasságot vetette be a támadók ellen, az elvágta őket a vártól. II. Mehmed az ellentámadással súlyos hibát követett el, mert lovasságát elvonva, védelem nélkül hagyta a török tüzérséget. Hunyadi, felismerve a váratlanul adódó esélyt, összeszedte maradék nehézlovasságát és a várból kitörve, egy lendületes támadással elfoglalta az oszmán ágyúállásokat. A topcsiknak még arra sem maradt idejük, hogy az ágyúkat használhatatlanná tegyék, így a magyarok hátulról lőni kezdték a Száva felé rohamozó török lovasságot. Hunyadi akciója eldöntötte a csatát. A magyar lovasok ezután oldalba támadták a két tűz közé került török lovasságot. Közben a keresztesek különös rohama Kapisztránnal az élén elérte a török tábort. Ekkorra az egész magyar sereg kiözönlött a várból, és csatlakozott a harcolókhoz. A legyőzött szultán ezt követően valamennyi megmaradt haderejét hazarendelve visszavonult Konstantinápolyba. az Oszmán Birodalom európai terjeszkedése közel hét évtizedre megtorpant. A törököknek csak 65 évvel később, 1521-ben, I. Szulejmán idején sikerült a várat bevenni. Bár Hunyadi nagy diadalt aratott Nándorfehérvárnál, nem élvezhette sokáig a győzelmet, mert alig 3 héttel a török elűzése után, a kialakuló pestis járvány következtében 1456 augusztus 11-én maga is meghalt.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

  • Dümmerth Dezső: A két Hunyadi. Budapest : Panoráma, 1985.
  • Teke Zsuzsa: Hunyadi János és kora. Budapest : Gondolat, 1980.
  • Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában.Századok, 1957.
  • Elekes Lajos: Hunyadi János. Budapest : Művelt Nép, 1951.
  • Kubinyi András: Hunyadi Mátyás, a személyiség és a király, AETAS 22, 83–100, 2007.
  • Bánhegyi Ferenc: A Hunyadiak dicsősége, Celldömölk, Apáczai Kiadó, 2008.
  • Engel Pál, Kristó Gyula, Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526. Osiris Kiadó, Budapest, 2003 (200-212.p)
  • Engel Pál: Hunyadi János kormányzó itineráriuma (1446-1452). In: Századok, 1984. 974-997.
1456. augusztus 11. | Hunyadi János halála

Tarján M. Tamás

1456. augusztus 11-én vesztette életét a nándorfehérvári táborban kitört pestisjárványban a legendás törökverő hadvezér, Hunyadi János. Az 1446–1453 között kormányzói tisztséget is betöltő főkapitány és erdélyi vajda győzelmeinek köszönhetően az oszmánok – a hős halála után –  hosszú évtizedekig kerülték a háborút Magyarországgal, így hazánk értékes időt nyert nemzeti reneszánszának kibontakoztatására.

Hunyadi származása körül máig viták folynak, amiért egyrészt az információhiány, másrészt viszont éppen a Hunyadi Mátyás (ur. 1458-1490) korából származó források a felelősek, reneszánsz királyunk krónikásai ugyanis igyekeztek minél előkelőbb ősöket szerezni mecénásuknak. A történettudomány jelenlegi álláspontja szerint Hunyadi Serba fia Vajk, egy havasalföldi kenéz és Morzsinai Erzsébet fia volt, és 1407 körül látta meg a napvilágot. A legendák kedvelői számára azonban sokkal tetszetősebb az a történet, miszerint Erzsébet gyermeke – állítólagos – szeretőjétől, Luxemburgi Zsigmond királytól (ur. 1387-1437) származott, és Vajk csak az ő „parancsára” viselte gondját a gyermeknek. A kalandos történet hívei úgy vélik, Serba fia Vajk ezért a szolgálatért kapott jelentős birtokokat Hunyad megyében, és utóbb a fiatal János pályája ezért is ívelt olyan magasra, hogy az uralkodó még – 1433-as – császári koronázására is magával vitte.

Ha az olvasó kevesellné a törökverő hős személye körül dúló vitákat, akkor elmondhatjuk, hogy még a Vajkot apának „elismerők” tábora sem egységes, mivel a romániai történetírás mindenáron megpróbálja román ősöktől származtatni Hunyadit, hovatovább őt és fiát, Mátyást egyenesen románnak tüntetik fel. Túl azon, hogy Havasalföld nemessége ebben az időszakban javarészt még kun származású volt – tehát Vajk kenéz is az lehetett – ahhoz kétség sem fér, hogy mind a főúr, mind utódai magukat – a kor terminológiája szerint – magyar nemesnek tartották, és a politikában is a királyság érdekeit helyezték előtérbe.

Hunyadi, mint fent említettük, valóban magasra jutott az udvari ranglétrán, és Zsigmond egyik kedvenc apródja lett, aki Ozorai Pipó és Lazarevics István szerb fejedelem alatt is szolgált, uralkodója oldalán pedig bejárta egész Európát. A törökverő hős ezenkívül két esztendőt töltött a milánói Visconti hercegek udvarában, ahol megismerkedhetett a condottierék – zsoldosvezérek – által képviselt itáliai harcmodorral. Hunyadi, utazásainak, valamint a huszita és török háborúkban szerzett tapasztalatainak köszönhetően számos taktikát megismert, melyeket saját seregében is meghonosított, és az ütközetek során leleményes módon kombinált. Hunyadi a „tanulóévek” alatt – még 1433-ban – feleségül vette Szilágyi Erzsébetet, akitől két fia, László és későbbi királyunk, Mátyás született. Luxemburgi Zsigmond idején Hunyadi lovagi címig küzdötte fel magát, az elhunyt király veje, Albert (ur. 1437-1439) uralma alatt pedig egészen a szörényi bánságig jutott.

Az 1439 utáni trónviszályban a törökverő hős a lengyel Jagelló Ulászló (ur. 1440-1444) pártjára állt, és jelentős szerepet vitt az özvegy Erzsébet királyné ellen kivívott fegyveres győzelemben. A fiatal király négyéves uralma alatt Hunyadi birtokai jelentősen megnövekedtek, miközben báni címe mellett Erdélyt is megszerezte magának. A hős mint vajda és délvidéki bán került először szembe a törökökkel, és a Magyar Királyság katonai erejét „kóstolgató” oszmánok ellen mindannyiszor győzelmet aratott: 1441-ben Szendrő mellett Isza bég seregét verte meg, 1442-ben pedig az Erdélyre támadó Mezid béget győzte le.

Hunyadi sikerei nyomán egy ideig reális célkitűzésnek tűnt, hogy Magyarország egy keresztes hadjárat során – a fellázadó balkáni népek segítségével – megkísérelje kiűzni a törököket Európából. Az erdélyi vajda 1443 júliusában „hosszú hadjáratra” indult a Balkán-félszigetre, mely során számos béget megvert, miközben fellázította és felszabadította Szerbia és Bulgária jelentős részét; a győzelmek nyomán úgy tűnt, a török kiűzése egy karnyújtásnyira van, a valóságban azonban a tehetséges hadvezér csak kisebb tartományi seregek felett aratott diadalt, nem a szultáni főerők ellen. 1444 nyarán tehát, amikor Murád – Mezid bég útján – kedvező békét akart kötni a magyarokkal, Cesarini pápai legátus Ulászlót és Hunyadit egy reménytelen háborúba rángattak bele, mely során – a novemberi várnai ütközetben – a magyar seregek katasztrofális vereséget szenvedtek. I. Ulászló életét vesztette a csatamezőn, Hunyadi pedig csak nagy nehézségek árán térhetett haza.

Miután a trón egyetlen lehetséges örököse a Bécsben tartott – kiskorú – V. László (ur. 1453-1457) volt, Magyarországon egy átmeneti rendszert kellett bevezetni, ahol 1445-től hét főkapitány, majd 1446-tól – mint gubernátor – Hunyadi János irányított a királyság ügyeit. Hét éven keresztül a törökverő hadvezér volt az ország első embere, aki számos jogkör birtokában, egy országtanács felügyelete alatt kormányzott. Ez idő alatt Magyarország – győztes – háborút vívott III. Frigyes német-római császár ellen (ur. 1440-1493), sikertelenül törekedett a felvidéki zsoldosvezér, Giskra kiszorítására, a második rigómezei ütközetben pedig – egy szerb–albán–magyar szövetség élén – Hunyadi ismét komoly vereséget szenvedett a szultántól.

A csatát követően a törökverő hadvezér hosszú ideig ellenlábasa, Brankovics György szerb fejedelem fogságában élt, aki csak komoly váltságdíj ellenében bocsátotta őt szabadon. Rigómező után Hunyadi felismerte, hogy Magyarország egymaga képtelen kellő haderőt összpontosítani a Balkán felszabadítására, ezért, miután Európára nem számíthatott, a határok védelmével törődött. Miután V. Lászlót 1453-ban nagykorúvá nyilvánították, a törökverő hős lemondott a gubernátori tisztségről, és életét a török elleni küzdelemnek szentelte.

Hunyadi Rigómező után még számos kisebb hadjáratot indított Szerbia és Bulgária területére, de a Konstantinápolyt, majd 1455-ben Szerbiát meghódító II. Mehmed (ur. 1451-1481) főseregének feltartóztatására nem volt ereje. A nagy hadvezér végső próbája éppen élete utolsó évében, 1456 során érkezett el, amikor a szultán Közép-Európa kulcsa, a déli végvárrendszer legnagyobb erőssége, Nándorfehérvár ellen vonult.

Hunyadi – és sógora, Szilágyi Mihály – a bárói ligák és az országgyűlés által cserbenhagyva, saját birtokaik és pozícióik bevételéből kellett megvédjék a várat, ennek ellenére 1456. július 22-én – Kapisztrán János szerzetes keresztes hadának támogatásával – mégis győzedelmeskedni tudtak. A számtalan ütközet közül a nagy törökverő éppen utoljára, Nándorfehérvárnál aratta legjelentősebb győzelmét, mellyel egy fél évszázadra elvette az oszmánok kedvét a Magyarország elleni háborútól.

A győzelemben a felmentő sereggel érkező Hunyadinak oroszlánrésze volt, a kiharcolt diadal pedig – mint annyiszor korábban – ismét felvillantotta a lehetőségét annak, hogy az oszmánokat végleg kiűzzék Európából. Bár Hunyadi János pártolta a hadjárat ötletét, annak megvalósítására már nem maradt ideje és ereje, ugyanis 1456. augusztus 11-én a táborban pusztító pestisjárvány őt is elragadta. A halálát követő politikai zűrzavarban ugyan nem volt lehetőség a győzelem kiaknázására, de Hunyadinak hála, Magyarország határai még hosszú évtizedekig sértetlenek maradtak.

Források:Wikipédia,tortenelemcikkek.hu,Rubicon.hu

Tisztelettel és szeretettel készitette

1magyarember(Árpád Pista)

Advertisements

Über 1magyarember fekete hunmagyar(Árpád, István)

Hazádnak rendületlenûl Légy híve, oh magyar; Bölcsõd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar.Ich bin magyarisch-germanischer Hunne, Geboren in Ungarn,einen Teil der Kindheit dort verbracht, ich kam in der Zeit des Kommunismus nach Deutschland,auch aus politischen Gründen,da ich deutsche ebenso wie ungarische Wurzeln habe(die Großeltern waren deutsche(Thüringen) Sieldler in Ungarn, da lag es am nächsten nach Deutschland(die 2. Heimat) zu kommen ,als von den Kommies verfolgte deutschstämmige wurden wir zu politischen Flüchtlingen da mein Opa Soldat im 2.WK gegen die jüdischen Bolshevisten war. Ich bin begeisterter Karpfenangler und mein Beruf ist Fahrradmechaniker, ich bin politisch interessiert und lasse mich nicht gerne von Leuten wie George Soros(aka Swarc György)und seinen Schergen verarschen.Ich habe eine,nein sogar 2 nationale Identitäten:Die ungarische sowie die deutsche.Da können die die Antifa Chaoten so oft,Fuck your national Identity grölen,wie sie wollen.Damit erreichen sie bei mir höchstens das Gegenteil.
Dieser Beitrag wurde unter die Vorfahren der Magyaren, Hungary, Magyar Történelem, Magyarország(Ungarn) abgelegt und mit , , , , , , , verschlagwortet. Setze ein Lesezeichen auf den Permalink.

2 Antworten zu Hunyadi János,a nagy törökverő ,Magyarország kormányzója

  1. Jane schreibt:

    I could not refrain from commenting. Perfectly written!

    Gefällt mir

    • Thank You Bajtársam(my comrade),
      do you have a Hungarian Ancestry, or how could you read my post,especially this one in particular on which you commented to?
      Or did you visit a language course? Or maybe simply let Google translate it for Ya?
      I´d like to ask you something…how did you manage to find your way to my little blog,
      hidden in the mists of the World wide Web?
      I am very,very curious on hear your answer,my friend.
      Hail 2 You,Dicsőség neked
      Árpád István

      Gefällt mir

Ich freue mich auf eure Meinungen.../Várom a megjegyzéseket.../Feel free to leave a comment

Trage deine Daten unten ein oder klicke ein Icon um dich einzuloggen:

WordPress.com-Logo

Du kommentierst mit Deinem WordPress.com-Konto. Abmelden / Ändern )

Twitter-Bild

Du kommentierst mit Deinem Twitter-Konto. Abmelden / Ändern )

Facebook-Foto

Du kommentierst mit Deinem Facebook-Konto. Abmelden / Ändern )

Google+ Foto

Du kommentierst mit Deinem Google+-Konto. Abmelden / Ändern )

Verbinde mit %s